Inzulin-rezisztencia
Kedves olvasó! Igazán kemény dióra talált a kínálatból.
Akik tudományos magyarázatra vágynak, azokat még váratnom kell. Talán egy másik weboldalt fogok ennek a témának szentelni.
Amiket itt leírok, azok a saját megfigyeléseimre alapozott következtetések, és kedvező élettani változásokat eredményező ajánlások.
Maga az inzulin-rezisztencia egy a szervezet végtelenül bonyolult anyagcsere-rendszeréből kiemelt és külön tárgyalt „üzemzavar”, melynek vannak közös tüneti megnyilvánulásai, de mind oki, mind kórélettani jellemzőit tekintve nem látszik egységesnek.
Magyarán több ok és különféle okozatok közös megnyilvánulásának látszik az inzulin-rezisztencia jelenségköre.
Ha az alapokig leegyszerűsítjük a jelenséget, akkor arról van szó, hogy olyan sejtek, melyeknek fontos üzemanyaga a glukóz (amelynek a szintjét a vérből meghatározva vércukorszintnek hívunk), nem veszik azt fel elvárható mértékben. A glukóz sejtekbe történő bejutását segíti az inzulin nevű hormon, melyet a hasnyálmirigy béta- vagy más néven szigetsejtjei állítanak elő. A név innen ered, a sziget latinul insula.
Ha a sejtek nem engedelmeskednek az inzulinnak, a cukor a sejtekbe nem jut be, vagyis a sejtek körüli kötőszöveti térben illetve a vérben marad. Ezt a szervezet, mely ameddig csak lehet, igyekszik a vércukorszintet a normális keretek közt tartani, a hasnyálmirigyet többlet inzulin termelésére utasítja – remélve azt-, hogy a nagyobb mennyiségű inzulin hatékonyabban tereli be a cukrot a sejtekbe.
Néhány sejttípust leszámítva a sejtjeink nem képesek a glukózt tárolni, vagyis annak folyamatos felvételére rendezkedtek be. A cukor vizes oldatban erőteljes ozmotikus nyomást hoz létre, melynek elviselésére a sejtjeink nyilván nem képesek. Ezért csak annyi cukrot vesznek fel, amit a mitokondrium nevű sejtszervecskékben energiává tudnak alakítani.
Ha a mitokondriumok működése lelassul, az éppen úgy lassíthatja a sejtek cukorfelvételét, mintha kevés lenne az inzulin, vagy a cukor sejtekbe történő felvételét működtető mechanizmusok lassulnának.
Az inzulin a sejtek receptoraihoz kötődve fejti ki a hatását. Ezek a receptorok lehetnek hibásak, vagy akár elérhetetlenné is válhatnak az inzulin számára. A meghibásodásuk leggyakoribb oka vélhetően a sokat emlegetett oxidáció, és ezért lehet hatékony az inzulin-rezisztencia befolyásolásában antioxidáns készítmények alkalmazása.
A receptorok elérhetetlenné válásában a receptorok „alapját” képező sejtmembrán összetételének az élettani viszonyoktól eltávolodó változásai feltételezhetők leginkább, ennek a részletesebb tárgyalására az „ez zsír” cikkben térek ki.
Azt, hogy a szervezetnek mennyi inzulinra van szüksége, és hogy a vércukorszint folyamatosan élettani határok közt legyen, a hormonális rendszer és az idegrendszer finoman hangolt együttműködése szabályozza. Ennek rész elemeit ismerjük, de a teljes valóságot talán sosem fogjuk tudni megérteni.
Néhány gondolatébresztő információt igyekszem ide csatolni, hogy láthassuk, mennyire lenyűgöző a szervezetünk működése.
A vércukorszintet 5 mmol/l (millimol per liter) érték környékén tartjuk ideálisnak. Átlagos 5 liter körüli vérmennyiséggel számolva ez azt jelenti, hogy az összes vércukor tartalom kb. 5 gramm, vagyis az összes glukóz, ami „vércukorként” kering bennünk, mindösszesen egy teáskanálnyi mennyiség.
Ha megiszunk egy kávét, vagy teát egy teáskanálnyi cukorral, elképesztő mértékű alkalmazkodásra késztetjük a szabályzó rendszerünket. De ugye nem csak egy kávét iszunk, hanem kettőt, vagy hármat is, és ott van a cukortól tocsogó „üdítők” és egészségesnek beállított gyümölcslevek végtelen kínálata. No meg a kenyérfélék, péksütemények, cukrászsütemények, fagylaltok…
Mindezekkel a hihetetlenül kifinomult vércukorszint szabályozásért felelős rendszerünket pokoli mértékben megterheljük.
Azok az intelmek, melyek a feldolgozott és finomított szénhidrátok, mint cukor-atombombák fogyasztásától óva intenek minket, véleményem szerint is indokoltak.
No de azon túl mit tehetünk még?
A saját megfigyelések alapján jó szívvel ajánlom
- a szervezet tisztogatását (különös tekintettel a központi idegrendszer, a máj, hasnyálmirigy és a kötőszövet állományára)
- az agyat ellátó érrendszeri védelmi szisztéma, azaz a vér-agy gát megerősítését
- az antioxidáns védelem erősítését
- és a hormonrendszer általános támogatását
- az időszakos böjtölést (ehhez hasznos információkkal szolgál pl. Dave Asprey „Golyóálló diéta” c. könyve)
Konkrét ajánlásokért és tanácsokért kérem, vegye fel velünk a kapcsolatot itt.