Ez zsír!

Az ember a legjobb szándéka ellenére is tévedhet.
Már pedig nyilvánvaló, hogy a zsírok megítélése és fogyasztása tekintetében valamit rosszul csinálunk, és a büntetésünk a sok szív- és érrendszeri betegség, a rák, a cukorbaj, az elhízás, az idegrendszeri és pszichés zavarok egy része, vagy a krónikus energiahiány.

Be kell látnom, hogy az elmúlt években folytatott kutakodás során nem egyszer sikerült zsákutcába jutnom. Így volt ez a szervezetünkben létfontosságú feladatokat ellátó zsírok tekintetében is.
Ha elégszer ismételnek a fülünk hallatára valamit, azt előbb-utóbb elfogadjuk igaznak. Ha még valami tudományosnak bemutatott hivatkozás is ráerősít, akkor pláne.
Mindenkit arra intek, hogy kellő óvatossággal járjon el, mert az ördög ezen a téren is a részletekben rejtőzik el úgy, hogy csak későn vesszük észre.

Mit is kell tudni a zsírokról?

A zsírok a szervezetünkben számos kiemelkedően fontos szerepet játszanak.
Ha kérhetem, most ne arra a hasi-tasira, vagy hurkára gondoljunk, melyet egyre nehezebben tudunk elrejteni a szükségesnél két számmal kisebb nadrág, vagy pulcsi alá.

Legkisebb működési egységeink a sejtek. A becslések szerint 10¹⁴-en számú sejt alkotja a szervezetünket. Ekkora számmal aligha találkozunk a hétköznapokban, de ha úgy gondolunk rá, hogy a millió milliószorosát még megszorozzuk százzal, akkor tartunk ott nagyságrendileg.
Vagy nevezhetjük a milliárd százezerszeresének. Sok, az biztos.

Minden egyes sejtünk membránjának alapját zsírok képezik. Itt elsődlegesen a külső, a sejtek falát képező membránokra szokás gondolni, de a sejteken belül is komoly membrán-rendszerek vannak, illetve a sejtjeink többségében (a vörösvértestek kivételével) olykor több ezer energiatermelő egység működik (ezek a mitokondriumok), melyek kettős membránját szintén zsírok alkotják.
Ezek a membránok a sejtjeinket határolva védelmet adnak, amellett meghatározzák, hogy a sejtek milyen anyagokat vegyenek fel a környezetükből, és miket engedjenek ki a sejtközti térbe. A sejtek egymás közti kommunikációjában is szerepet játszanak.

Tekintsünk úgy a sejtjeinkre, mint egy házra, melynek megfelelő falakkal kell rendelkeznie.
De nem építkezhetünk úgy, hogy ne legyen ajtó a házon, melyen keresztül közlekedni lehet, és ne legyen rajta ablak a szellőztetéshez, a levegő oxigénjének beengedéséhez.
És a falnak tűzbiztosnak kell lennie, hogy egy szikra miatt ne égjen le a házunk. Vagyis nádkunyhó kizárva.

Vannak elképzeléseink arról, hogy a különféle sejtek alkotásában mely zsírsavaknak milyen arányban kellene részt venni, de konkrét méréseket a vérből szokás végezni. Erre is csak néhány laboratórium rendezkedett be Európában. E sorok írásakor Magyarországon nem működik ilyen.

Jelenleg több olyan cég is tevékenykedik, mely az omega-3 bevitel elsődlegességét hirdeti. Persze megvannak hozzá a tudományos bizonyítékok, mint annyi minden másra.
Ma is kevés viszont az információ annak biztos eldöntésére, hogy helyes irány-e pl. az omega-3 zsírsavak közül az EPA és a DHA izolált és nagy mennyiségű pótlása. Mert a gyakorlatban ez történik.
Ugyanis ezek rendkívül tűzveszélyes szellőzők, mintha nádból építkeznénk.

A sejtjeinkbe valahogyan be kell jutnia az oxigénnek. A sejtjeink erőműveit jelentő mitokondriumok belsejében az ételeinkből felvett tápanyag-részecskéket oxidálva nyerjük az energiánkat. Az oxidációhoz oxigénre van szükségünk.
Az oxigént a tüdő veszi fel, és így jut be a vörösvértestjeinkbe, ahol az oxigénszállító hemoglobin megköti. A szöveteket ellátó hajszálereinkben az oxigén felszabadul a hemoglobin kötéséből, kilép az erek falán, áthalad a kötőszöveti téren és belép a sejtekbe.

Na de hogyan?

Úgy, hogy a csökkenő koncentráció irányában halad. Mint ahogyan a Duna, vagy a többi folyónk is arra folyik, amerre a meder lejt. Az egyes rétegeken, határokon úgy, mint:

• vörösvértestek membránján
• erek falát képező sejtréteg belső és külső oldalán
• a célsejtek membránján
• a mitokondriumok membránján valahogy át kell jutnia. 

Ezt az átjutást segítik azok a gyenge kémiai kötések, melyek kettős kötés néven ott vannak a telítetlen zsírsavakban. Ezek sem egyformák, de nem akarom bonyolítani.

Ezekkel a kettős kötésekkel az oxigén laza átmeneti kapcsolódásba lépve a koncentráció csökkenésének megfelelő irányba képes haladni.

Ezért fontosak a kettős kötések, de csak azok, amelyek „cisz” állásúak. Sajnálom, ezt nem lehet focinyelven elmondani. A „cisz” állásúak valódi szellőzők, ablakok, a transzállásúak pedig olyanok, mint a toronyházak nyithatatlan ablakai. Azon nem megy át az oxigén.

Ez egyben megmagyarázza, hogy miért nem jó transz-zsírsavakat tartalmazó ételeket fogyasztani. Sajnos azonban a túl sok kettős kötés tűzveszélyes, vagyis az oxigén égést indíthat el bennük, ami a sejtmembránjainkat elégeti és a sejtjeinket tönkreteszi. Ezt hívjuk oxidációs károsodásnak, és ezen folyamatokat igyekszünk az antioxidánsokkal korlátozni.
Sajnos az EPA és a DHA rendkívül tűzveszélyesek, míg az elfelejtett, háttérbe szorított ALA, azaz alfa-linolénsav végtelenül biztonságos szellőző.

Az a hír járja, hogy mára a szervezetünk nem tud az alfa-linolénsavból a szervezet számára szükséges mennyiségben EPÁ-t és DHA-t gyártani, mert az enzimrendszereink hiányosak. Ez igaz lehet, és ez magyarázat arra, hogy vannak pozitív tapasztalatok a halolajak fogyasztása kapcsán.
Itt utalok arra, hogy az enzimekkel kapcsolatban egy külön cikk ad némi tájékoztatást: “Az enzimek, mint az élet működtetői”.

Dr. Pintér Antal, akit a sebészeten a főnökömnek és példaképemnek tekintettem, gyakran emlegette, hogy a józan ész sajnos gyakorta hiányzik az orvoslásból is. Akkor most vegyük elő a józan ész érveit.
Ez a kis kitérő megakasztja a felsorolást, de ide illik, hogy érthető legyen. Ugye ismert érv, hogy jó omega-3-at EPA (azaz eikozapentaénsav) és DHA (dokozahexaénsav) formájában csak a mélytengeri halakból tudunk nyerni.

Ezzel kapcsolatban két észrevételem is van:
– az egyik, hogy sztyeppei őseink vajon hányszor találkoztak a sztyeppéken barangoló mélytengeri halakkal, hogy elfogyasszák őket?
– a másik, hogy miért csak a mélytengeri, azaz hidegvízi élőlények tartalmaznak nagy mennyiségben EPA és DHA zsírsavakat? Azért, mert ezeknek a zsírsavaknak nagyon alacsony a dermedési pontjuk és egy magára valamit is adó mélytengeri hal nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy kettétörjön ficánkolás közben. De: miért nincs EPA és DHA a nyáron 25 fokig is felmelegedő vizű hazai tavak és folyók lakóiban? Azért, mert ezen a hőmérsékleten az EPÁ-t és a DHA-t szinte képtelenség megvédeni az oxidációtól.

Egy harmadik észrevétel: ha az EPA és DHA hiányainak pótlása után ezeket az anyagokat, vagyis a halolaj bevitelét „túltoljuk”, abból sok probléma származhat.

Na de visszatérve a sejtek „szellőzésére” akkor min keresztül jut be az oxigén a sejtjeinkbe?
A válasz egyik fele az ALA, az alfa-linolénsav.
És mi a másik fele?
Az omega-6, közülük pedig elsődlegesen az LA, vagyis a linolsav.

És ha említett példaképemre hivatkozással a józan észt hívjuk segítségül, akkor érthetetlen az az omega-6 ellenesség, melyet a halolaj-forgalmazók képviselnek.
Véleményem szerint nem az omega-6-tal van a baj, hanem:
Az omega-6 zsírsavak a XX. század közepétől egyre nagyobb mennyiségben jelentek meg az étrendünkben.
A szív- és érrendszeri betegségek, bele értve a hirtelen szívhalál számának drámai emelkedése megoldásért kiáltott. Ekkor kezdődött el az állati eredetű zsírok háttérbe szorítása, és a növényi olajok sütőolajként történő elterjedése.

Ha a napraforgó olaját vesszük alapul, sajnos már a gyártása során is magas hőnek van kitéve, de aztán a főzéskor és sütéskor tovább hevítjük. És itt a baj.
A napraforgóolaj domináló összetevője az omega-6-os csoportba tartozó LA, azaz linolsav. Csak megjegyzem, hogy a dióban is jelen van, és azért is annyira egészséges a friss, nem avas dióbél fogyasztása.

A sütéskor-főzéskor, és a feldolgozott élelmiszerek gyártásakor alkalmazott szuper magas hőmérséklet során a linolsav kémiailag torzulttá válik, és abban a formájában épül be a sejtek külső és belső membránjaiba. A torzult linolsav pedig nem alkalmas az oxigén felvételére, amely egyébként nem torzult formájában a fő erőssége. A torzult linolsav szintén nyithatatlan, oxigén felvételére képtelen ablakot jelent a sejtek falaiban. És nem csak az oxigén nem jut be, hanem a tápanyagok sem, és nem csak a tápanyagok felvétele akad meg, hanem a sejtben keletkező anyagcsere- és bomlástermékek kiürítése is.

Bár a hazai tudományos élet több neves tagját is megszólítottam e téma kutatását ajánlva, sorra elutasítást kaptam.
Pedig megfelelő laboratóriumi körülmények közt ki lehetne mutatni azt, hogy mi fojtja meg a sejtjeinket, és mivel lehetne nekik több oxigént adni.
Azért is létfontosságú a téma, mert Dr. Warburg óta – aki a XX. század egyik legkiemelkedőbb biokémikusa volt -, hogy a sejtjeink oxigénben bővelkedő esetben sok energiát előállítva könnyedén teljesítik életfeladatainak, míg oxigén hiányában energiátlanok és átváltanak az anaerob üzemmódra, mely a rákos sejtek jellemzője.

Tehát az alfa-linolénsav és a linolsav természetes, friss és nyers formáinak fogyasztására mindenkit jó szívvel biztatok, mert egyfelől a sejtek oxigénellátását maximalizálni tudjuk a segítségükkel.
Másfelől e zsírsavak döntő módon meghatározzák a membránok azon viselkedését, hogy a belőlük kiemelkedő receptor-fehérjék mennyire működnek megfelelően.

Nem mellesleg: ezekre a zsírsavakra a szervezetünknek folyamatos vágya van.
Ki-ki próbálja ki azt, hogy hogyan változik meg a közérzete, energiaszintje, étvágya, édességek utáni sóvárgása abban az esetben, ha a sejtmembránjai ideális felépítéséhez szükséges zsírokat fogyasztja.
Az számomra nyilvánvaló, hogy itt sem előnyös kizárólag egyetlen növény olajára támaszkodnunk. Ha mégis létezik olyan alapanyag, mely igazán közel áll szervezetünk legalapvetőbb elvárásaihoz, akkor az a dió.

Erős kétségeim vannak abban a tekintetben is, hogy az omega-6 zsírsavak démonizálása helyes irány, már pedig a halolajos cégek ezt is a zászlóikra tűzték. És rendkívül szuggesztív módon győzik meg az utca emberét arról, hogy a halolaj bevitelével és az omega-6 kizárásával minden betegség gyógyítható. Ez azért is szomorú, mert a nyugati orvoslásban csalódott emberek bizalommal rohannak az alternatív oldalon felállított csapdákba.

A halolajos pótlással nem csak az oxigén bevitele marad el. Az én klientúrámban még két fontos nemkívánatos hatás is előfordult:
– sajnos előfordult a vér alvadékonyságának megváltozása, mely leginkább bőr alatti bevérzések formájában mutatkozott meg. Ez ártalmatlan jelenség, de ha az alvadási képesség sérül, akkor ugyanilyen bevérzések előfordulhatnak pl. az agy állományában is, mely már nem intézhető el egy legyintéssel…
– sajnos a halolaj túladagolása látványosan rontotta az inzulin-érzékenységet, vagyis sokaknál fokozódott az inzulin-rezisztencia, illetve romlottak a vércukor értékek.

Remélem, hogy idővel az emberek felébrednek a látványosan terjedő halolajas üzleti hipnózisból, és a józan eszükre hallgatva felhagynak a halolaj-túladagolás orosz rulettre emlékeztető gyakorlatával.
Nem mellesleg ezen a területen komoly szükség volna a tudomány embereinek útmutatására.

Mire gondolok?
Akár az alvadási szisztéma zavara, akár az inzulin-rezisztencia mérése (pláne azoknál a betegeknél, akiknél ismert a cukoranyagcsere rendellenessége) statisztikailag könnyen bizonyítható volna.

A javasolt zsírsav-kiegészítés tekintetében itt tudja felvenni velünk a kapcsolatot.