Ödéma
Az ödéma lényegét tekintve a szövet közti folyadék mennyiségének megnövekedése.
A mennyiségét az élettan könyvekben leírt módon számos tényező befolyásolja, melyekről azért nem írok részletesebben, mert a kedves olvasót esetleg olyan részletek ragadják meg, melyek a megoldás szempontjából kevésbé érdekesek.
Az erek falának belső rétegét endotelnek, vagy érbelhártyának hívjuk egységesen, az egész érrendszerben. Ha az endotelt elektronmikroszkóppal megvizsgáljuk, a felszínén láthatóvá válik egy vékonyka réteg, melyet a tudomány glikokalyx néven ismer.
Pontosabban nem ismer, vagy nem foglalkozik vele a jelentőségéhez-fontosságához méltó figyelemmel. Ennek a rétegnek számos szerepe van. Például védi az érfalat a véráramlás nyíró-feszültségével szemben.
Ha valaki besétált már egy hegyi folyóba, vagy a Dunába, akkor megérezhette, hogy az áramló víznek milyen sodrása van. A vér is súrlódik az érfalakon, és ezt hivatott csökkenteni az a réteg, amely kinél előbb, kinél később megkopik, és ekkor az érfali sejtek védtelenné válnak a vér súrlódásának kitéve.
A glikokalyx egy másik fontos funkciója annak a szabályzása, hogy az érfalakon keresztül milyen anyagok és milyen mennyiségben léphetnek ki a kötőszöveti térbe. Már pedig ha a vérplazma víztartalma a kelleténél nagyobb arányban hagyja el az érpályát, akkor annak ödéma lesz a következménye.
Tehát ödéma esetében a felesleges folyadék az érpályán kívül helyezkedik el. Ez egyszerűen érthetővé teszi azt a jelenséget, hogy a vízhajtó alkalmazása miért nem túl hatékony megoldás ilyen esetben. A vízhajtók a keringő vér víztartalmának csökkentését érik el a vese működésének megváltoztatása árán. De ha a víz nem az erekben van, akkor a vízhajtó a vér besűrűsödését eredményezi anélkül, hogy az ödémát csökkentené.
Meglátásom szerint az érfalak glykoprotein-burkolatát kell pótolni, melynek a „glyko”, azaz szénhidrát összetevőit nélkülözzük a jelenleg általánosan hozzáférhető élelmiszerek fogyasztása mellett.
Ennek a korrekt biokémiai kutatása számos nehézséggel szembesít minket. Az egyik, hogy egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazon pótlásra van szükség a koszorúerek, az agyi erek, vagy a végtagi erek tekintetében. És az sem biztos, hogy a genetikai különbözőségünk kapcsán nincsenek bennünk ugyanolyan különbségek, mint a vércsoportjaink alapján.
Magyarán a legbiztosabb módszer, ha a hiányzó tápanyagok teljes, vagy minél teljesebb spektrumát igyekszünk pótolni. 3-6 hónapos pótlás a legtöbb embernél megfiatalodást, jobb közérzetet, magasabb energiaszintet eredményez.
A jelenleg érvényes jogi szabályozás miatt nem mondhatom azt, hogy gyógyíthatunk a hiányok pótlásával. De aki beteg, és gyógyulni akar, vagy még nem beteg, de nem is akar az lenni, vagy csak jobban akarja érezni magát, az próbálja ki.
Mi a megoldás?
Elsődlegesen a hiányzó szénhidrát=szacharid alkotóelemek pótlása, vagyis a nyersanyagok bevitele a megoldás.
Itt nincs helye a félmegoldásoknak. Ha jól kivitelezzük, kiváló hangulat, közérzet, energiaszint és az egészségi állapot stabilitása lesz a jutalmunk. Ha nem, akkor az ellenkezője.
Hogy melyek a megfelelő tápanyagok, és azokat milyen módon, milyen összetételben ajánlott alkalmazni, kérjen segítséget, tanácsot, útmutatást itt.
Fordítsunk a tendencián közösen! Alapozzuk meg az Ön jó egészségét az érrendszer, a bélnyálkahártya, az epeutak, a mirigyek, a vesék és húgyutak, vagy a nemi szervek belső burkolatának felépítésével, élettani állapotának javításával.
Ha velünk tart és megszívleli a tanácsainkat, elégedett lesz szervezete állapotával.
Jó egészséget kívánva,
Dr. Czinege László
orvos – természetgyógyász