Béta-glükánok

A béta-glükán kifejezés egyre ismertebb az egészségtudatos emberek körében. Érdemes is a figyelmünkre, hiszen számos olyan hatását ismerjük, amely nagyon kedvező számunkra.
Helyesebb béta-glükánokról beszélni, mert nem egy anyagról van szó, hanem egy molekuláris elrendeződési módozatról. A glukóz béta-glikozid kötésekben összerendezve alkot különböző méretű és térbeli szerkezetű óriásmolekulákat.

Valós különbségek vannak a kereskedelemben kapható béta-glükánok között, mint ahogy bármi egyebet is a természet jellemző sokszínűségben állít elő. Számomra logikailag érthető módon elindult egy olyan tendencia, mely igyekszik sztenderdizált, mindig azonos hatóanyag-tartalommal rendelkező béta-glükánokat kínálni. Ez nyilván hatósági és gyógyszertechnológusi szemmel nézve megnyugtató, hiszen minden vásárló ugyanazt kapja. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy a természet adta bőség és sokszínűség a béta-glükánok kapcsán olyan kísérő anyagokat is biztosít a természetes forrásokban, melyek komplettálhatják, sőt fokozhatják a béta-glükánok áldásos hatásait.

És a jelenség „visszafelé olvasva” is igaz: az izolált kivonatok hatása legtöbb esetben messze elmarad a természetes forrásokétól.
Tehát ott áll az egyik oldalon a nagy hírveréssel kínált, dollár százmilliókat felemésztő kutatási projekt végeredményeként napvilágot látó sztenderdizált készítmény, mely jogi és hatósági tekintetben elfogadhatóbb. És léteznek béta-glükánokban bővelkedő készítmények, melyek jóval teljesebb béta-glükán spektruma számomra megnyugtató elsőbbséget jelent.

A gyógygombák immunrendszeri hatásainak nem elhanyagolható részéért a béta-glükánok felelnek. Amit biztosan igazolt a tudomány, hogy az immunsejtek közül a makrofágok és a természetes ölősejtek aktivitását hihetetlen mértékben képesek megnövelni.
Az egyszerűség kedvéért fogalmazhatunk úgy, hogy az ősi immunrendszerünket stimulálják, és tartják hihetetlenül magas készenléti, és ha kell működési fokozaton.

Annak kinyilatkoztatása, hogy melyek a legjobb béta-glükánok, erősen szubjektív akkor is, ha a véleményt a tudomány egy megvehető képviselőjéből csikarták ki.
Magyarországon az élesztőkről tartják, hogy a legjobb források. Olyan keleti kultúrákban, ahol tradicionálisan ismerik és alkalmazzák a gyógygombákat, természetesen az utóbbiakra tekintenek, mint legbőségesebb és legsokoldalúbb, legszélesebb spektrumú forrásokra.
A magam véleménye az, hogy ebben a nyugati szemlélet téved.

Miért? Amiért annyi más egyéb területen is elhomályosodott a látásunk. Az üzlet miatt.

Egy gyógygombát nem lehet szabadalmilag levédetni, de ha laborokban keverünk ki bármit, ami meg sem közelíti a gyógygombák hatásának teljességét, azt igen…
És akkor jön a marketing, a parasztvakítás, és Dagobert bácsi számolja, hogy a beleölt dollárok megtérültek-e már. Pedig a végtermék a természet adta teljességnek csak alig felismerhető töredéke.

A mi hazánk büszkesége Szent-Györgyi Albert, és az Ő életútja és hagyatéka. Ide kívánkozik egy bölcs mondása a fennmaradt sok-sok bölcsesség közül:

Élet van, csak nem lehet az anyagtól elválasztani. Az élet az anyagnak egy sajátsága, szerkezetének következménye. Olyan, mint a mosolygás. Mosolygás is van, de nem választhatom le azt az ajaktól, és nem tarthatom egyik kezemben, és a másikban az ajkat, mert a mosolygás nem más, mint az ajak játéka.

Ide kívánkozik még egy zenei hasonlat is, mely talán érzékeltetni tudja a különbségeket: ha elképzelünk egy szimfonikus zenekarra írt művet, pl. Beethoven 5. szimfóniáját, akkor meg lehet kísérelni egyetlen hangszerrel, pl. egy hegedűvel eljátszani, de a végeredmény nem ugyanaz lesz.
Vélhetően felismerhető lesz a dallam, de az élmény elmarad.

Egyetlen kiragadott hatóanyag-darabka sosem lesz mérhető a természet által megkomponált sokszínűséggel és a hatások egymást is növelő együttműködésével, szinergiájával.

Akit érdekel, hogy milyen forrásokat gondolok előbbre valónak: itt tud érdeklődni.