Immunrendszer

Az immunrendszerünk rendkívül összetett működésű szisztéma, és sajnos a többségünk vajmi keveset tud róla.
A több sejtből álló szervezetek esetében, ahol a sejtek működése specializálódásnak indul, korán megjelenik az igény olyan védelmi rendszerre, mely az élőlényt megvédi az ellenséges támadásoktól. Minél összetettebb egy szervezet, annál bonyolultabbá válik a védelmi rendszere, de az alapvető feladat marad: védelem a külvilág támadásai ellen.

Ha valaki veszi a fáradságot, hogy belevesse magát az emberi immunrendszer tanulmányozásába, el fog jönni az a mélysége az információknak, ahol már a kérdéseire csak értelmezhetetlenül bonyolult válaszokat kap, avagy további kérdésekre lel.

Ezért érdemes egy olyan keretrendszerben gondolkodnunk, melyet még képesek vagyunk átlátni, és értelmezni tudjuk a benne felmerülő hibák hovatartozását. Ez utóbbi lehetőség pedig a megoldásokat is közelebb tudja hozni.

A mindennapokban gyakran elhangzó kifejezés az immunerősítés. Sok ajánlásban elhangzott már.

Meglátásom szerint a ma embere számára az immunrendszer optimalizálása a legfontosabb feladat.

Gyakorta emlegetett fogalom az immunrendszer alulműködése, vagy túlműködése.

Alulműködés alatt azt szokás emlegetni, ha az immunrendszer a kórokozókkal szemben kevésbé hatékonyan tud fellépni.
A túlműködésre pedig az allergiákat, vagy autoimmun állapotokat szokás példaként emlegetni.

Azt gondolom, hogy a mai kor emberének immunrendszere zavart működésű, diszfunkcionális, és amit tehetünk a működésének javítása érdekében, az a támogatás. Mert az immunrendszer ugyanazon körülmények következtében válik zavarttá, mint szervezetünk összes többi része:

•  nevezetesen a működéshez alapvetően szükséges összetevők hiányától, és emellett, ezzel mintegy kontrasztot képezve a terhelő, zavaró, netán mérgező anyagok özönétől.

Ha pedig kedvezni akarunk az immunrendszerünknek, akkor az előző két körülményen változtassunk:

• vagyis gondoskodjunk arról, hogy a megfelelő működésekhez mindig minden szükséges összetevő rendelkezésre álljon,
• illetve segítsünk csökkenteni a zavaró anyagok mennyiségét.

Általánosan ismert, hogy különböző vércsoportokba tartozunk, és ha valamilyen okból adódóan vért kell kapnunk, akkor alapértelmezetten a saját vércsoportunknak megfelelő vért lehet beadni, vagy nullás vércsoportba tartozót, ha olyan nagy a baj, hogy nincs idő a vizsgálatok korrekt elvégzésére.

De miért is? Azért , mert a vércsoportbeli hovatartozásunk immunológiai különbségeket takar.
A tudományosan elfogadott közel harmincféle vércsoport-rendszerből most csak az AB0 rendszer kerül szóba.

A vörösvértestek felszínén olyan antigének vannak, melyek típusokba sorolhatók.

• Az A vércsoportba tartozók vörösvértestjein A típusú antigének sorakoznak. A plazmájuk viszont B antigének elleni antitesteket tartalmaz.
• A B vércsoportúak esetében éppen fordítva, B antigének és anti-A antitestek találhatók.
• Az AB-sek esetében mindkét antigén jelen van, ugyanakkor a plazma nem tartalmaz antitesteket.
• A nullások esetében pedig a vörösvértesteken nincsenek antigének, míg a plazmájukban anti-A és anti-B ellenanyagok is úszkálnak.

Ha valaki vérátömlesztést, azaz transzfúziót kap, leggyakrabban vörösvértest-szuszpenzió beadására kerül sor, hiszen az elsődleges cél az oxigént szállító hemoglobin-molekulákat tartalmazó vörösvértestek bejuttatása.

Ilyenkor arra kell figyelni, hogy a kapott vérsejtek felszínein ne legyenek olyan antigének, melyekre a vért kapó plazmájában ellenanyagok vannak.
Egyébként ugyanez a helyzet a szövet- vagy szervátültetések esetén is. Mert hogy a sejtjeink felszínén vannak olyan írásjelek, melyek alapján az immunrendszer el tudja dönteni, hogy sajáttal, vagy idegennel van dolga.

Ezek az írásjelek hasonlíthatók a látássérültek által használt Braille-írás jeleihez. Az immunrendszer ezeket tapogatja le és dönt, hogy a talált entitás idegen, vagy saját.
Ha a jelek egyértelműek, épek, jól kitapinthatóak, akkor egyértelmű a helyzet. Ha elmosódottak, kopottasak, akkor az immunrendszer tétovázhat, bizonytalankodhat, mely tüneteket eredményezhet.

Ezek az írásjelek egyébként olyan összetevőkből állnak, melyeket a szervezetünk egy változatos, teljes értékű étrendből könnyedén tudna pótolni. Sajnos az elmúlt évtizedek tendenciái kapcsán megjelent tápanyaghiányok miatt az antigénjeink korrekt felépítése is csorbát szenved, amely megnehezíti az immunrendszer dolgát a saját s az idegen elkülönítésében.

Ez pedig diszfunkcionalitást, zavart működést jelent, mely egyfelől

• gyengébb fellépést jelent a kórokozókkal szemben
• másfelől támadást jelenthet a sajáttal szemben.

Az a körülmény, hogy zsúfoltságban élünk (városok közterei, üzletei, iskolák, munkahelyek, szórakozóhelyek, bevásárló központok), teret ad a fertőzések gyors terjedésének. Egy fertőző ágens (e sorok írásakor a 2020. eleji koronavírus járvány okozója) szervezetünkbe jutásának kimenetele azon múlik, hogy az immunrendszerünk elég gyorsan reagál-e. Gyorsabban reagál-e, mint egy vírus, mely meglehetősen gyorsan tud mutálódni (a külsejét átmaszkírozni).

Ide kívánkozik egy a neten elérhető cikk, mely szerint tudósok figyelmeztetnek arra (2018. július!), hogy akár egymilliárd embert is elpusztíthat egy influenzaszerű globális járvány. Tehát nem kicsi a tét.

https://www.hazipatika.com/napi_egeszseg/fertozo_betegsegek/cikkek/egymilliard_embert_is_megolhet_egy_globalis_jarvany/20180731124905

A legfontosabb védelmet számunkra az immunrendszerünk jelenti, melyet érdemes élethossziglan támogatnunk a működéseiben.
Ennek részleteit illetően készséggel adunk ajánlásokat.
A tét nem kicsi. Ha csak a mindennapok gyakorlatát vesszük alapul, és a világjárványok rémképétől elvonatkoztatunk.

Minden évben eljön az idő, amikor a média első hírei az influenzajárványról szólnak. Megtudjuk, hogy mely megyék, vagy régiók a legérintettebbek, hogy emelkedik, vagy csökken-e az új fertőzöttek száma, hogy hányan kerülnek kórházba a fertőzés okán.

A mi szemszögünkre lefordítva pedig érzékeljük, hogy akár influenza, akár egyéb légúti vírusok és baktériumok okozta fertőzés kapcsán gyerekeink és felnőtt családtagjaink évről-évre megbetegednek. Egy-egy ilyen időszakban a reklámok azt is sugallják, hogy mely tünetekre mely patikaszerek a legajánlottabbak.

De miért nem előzzük meg ezt az egész hacacárét?
Mi lenne, ha az immunrendszerünk támogatására nagyobb figyelmet fordítanánk?
És hogyan tudjuk ezt megtenni?

Elsődlegesen az immunműködésekhez szükséges szacharidok bevitelével, melyek legszélesebb spektrumú képviselői a gyógygombák.

Erről szól az „Ez már mindennek a határa” című cikk az oldalon. Ajánlom mindenki figyelmébe, aki egészséges szeretne maradni.