A szervezetünk egyfelől hihetetlenül bonyolult és összetett, melynek pontos működéseit soha nem fogjuk tudni megérteni, egyszersmind végtelenül leegyszerűsíthető, és tapasztalati úton kiismerhetők azon elvárásai, melyeket, ha teljesítünk, akkor élethossziglan a lehető legjobb állapotban tudjuk tartani.
A sejtjeink felszínét, vagy felszínének bizonyos részeit egy – kémiai összetételét tekintve – glikoprotein réteg borítja be. A tudomány glikokalyx néven emlegeti. A glikoprotein név arra utal, hogy az összetételben szénhidrátok és fehérjék együttesen alkotnak szerkezetet.
Ennek a glikoprotein rétegnek a kopása, kisebb-nagyobb mértékű lepusztulása igen gyakori, szinte a lakosság 100%-át érintő közös probléma, melynek könnyen és tömegek számára elérhető vizsgálati, pl. laboratóriumi tesztje – tudomásom szerint – nincs. Élő szervezetből vett minták gyors feldolgozása és transzmissziós elektronmikroszkópos vizsgálata tudná képalkotó fizikai eszközként kimutatni a bajt. Ennek hiányában a magam biorezonanciás elven működő felméréseire, és a mérésekből levont következtetésekre tudtam / tudok támaszkodni.
Elgondolkodtatott, hogy a mérésekből feltáruló, az emberek túlnyomó többségénél egymásra kísértetiesen hasonló mérési mintázat a mérő eszköz hibája-e, vagy valami olyan közös probléma, mely mindnyájunkat sújt.
Sajnos az utóbbi bizonyosodott be.
Egy ilyen biokémiai kóroki tényező bizonyítása, és egyáltalán megértetése annál nehezebb, minél inkább elrugaszkodik azoktól a mára elfogadottá vált, és a közbeszéd tárgyát képező kóroki alapoktól, melyeket, ha a tudomány nem is, de az emberek egymás közt megosztogatnak a közösségi médiában, és szívesen olvasnak a bulvár lapok elektronikus, vagy nyomtatott oldalain.
A gluténérzékenység, az áteresztő, vagy lyukas bél szindróma mára általánosan ismert jelenségek, melyeket végső okoknak tekintünk. Pedig lehet, hogy ők is okozatok, ők is következményei valaminek, amire eddig nem is gondoltunk? Bingo!
Meglátásom szerint, amit 30 éves gyógyítói (ezen belül 20 éves biorezonanciás) tapasztalat alapján végzett megfigyelésekre alapozok, a fentebb említett glikokalyx kopása felel egy sor olyan problémáért, melyet ezer féle módon igyekszünk kezelni. Általában nem sok sikerrel. A glikokalyx hiánya pedig lényegét tekintve hiányállapot.
De mi hiányozhat az étrendünkből Magyarországon, amelyet a jólléti társadalmak közé lehet sorolni, ha a létbiztonságot, élelmiszer-biztonságot és egyéb társadalmi mutatókat vesszük alapul?
Ugye abban maradtunk, hogy a glikokalyx fehérje és szénhidrát elemekből épül fel.
A világ azon területein, ahol kevés az élelem, előfordulhat fehérjehiányos éhezés. Ezzel nálunk gyakorlatilag nem kell számolni.
A szénhidrát kifejezés hallatán pedig a többség értetlenül nézhet, hiszen az elhízásért, cukorbetegségért és egyéb súlyos anyagcserezavarokért első sorban a szénhidrátok túlfogyasztását tartjuk felelősnek.
Akkor most ezt hogyan kell érteni?
Úgy, hogy a szénhidrát kifejezés a cukrokat és az elemi cukormolekulákból felépülő összetett molekulákat jelenti. Az egyszerű cukormolekulákat hasonlíthatjuk legó darabkákhoz.
Az elemi cukrokból a glukózt és a fruktózt valóban nagy mennyiségben fogyasztjuk. Egy glukózból és egy fruktózból álló szacharóz fogyasztását (ez a répa-, vagy nádcukor) szintén túlzásba visszük.
A keményítőnek nevezett poliszacharid, vagyis lego-építmény szintén gyakori eleme a táplálékainknak. Glukóz, azaz szőlőcukor-molekulákból épül fel.
Tehát a glukóz és a fruktóz fogyasztását, melyek első sorban üzemanyagként működnek bennünk, túlzásba visszük, és a felesleg elraktározása folytán elhízunk.
Ugyanakkor a többi elemi cukor (mint pl. a galaktóz, mannóz), melyekből pótolni tudnánk az említett glikoprotein réteg kopásait, nem jut be a szervezetünkbe, és kész a baj.
Ha elképzeljük azt, hogy csak egy, vagy kétféle lego-elemünk van, akkor azokból nem lehet olyan végtelenül sokszínű és összetett építményeket létrehozni, mintha mindenféle színű és formájú építő elem a rendelkezésünkre állna.
Vagyis hiányzik a táplálkozásunkból egy sor fontos építő elem. Olyan építő elem, amelyből egészséges glikokalyx réteget tudnánk építeni.
Nézzük meg együtt, hogy milyen szerepe is van ennek a glikoprotein rétegnek!
Biztos, hogy a szervezetünkben lévő felületek borításában nélkülözhetetlen.
Ilyen felület a bélfal, az erek fala, az epeúti rendszer, vagy a hasnyálmirigy belső csőrendszere, a tüdő, a vesék és a vizeletelvezető rendszer hámja, a hüvely, a méh és a méhkürtök belső borítása, mint ahogyan a prosztata és a herék, vagy egyéb mirigyes szervek belső járatainak bélése is.
Vizsgáljuk meg a teljesség igénye nélkül, hogy mi történik ennek a buroknak a kopásakor.
A bél esetében:
áteresztő bélnyálkahártya
– intoleranciák, allergiák, autoimmun folyamatok beindulása
– a mikrobiom (bélflóra) károsodása
– a bélen keresztül felszívódott nemkívánatos anyagok előbb az erek falát szennyezik el, majd a kötőszöveti rendszert és a szerveket
Az erek esetében:
– érfali érzékenység keringési ingadozásokkal
– ödémák képződése
– a kötőszöveti rendszer elszennyeződésének fokozódása
– az agyat ellátó erek esetében az idegrendszer károsodása
A tüdő esetében:
– romló légzésfunkció
– a tüdő állományának pusztulása (fibrózis, emfizéma)
– gyulladásos hajlam (aszthma, bronchitis)
A vesék esetében:
– a vesefunkció romlása
A hólyag-húgycső esetében:
– visszatérő húgyúti fertőzések, intesticiális cisztitisz
A légutakra visszatérve: vajon hány kisgyermek visszatérő középfül, garat, melléküreg, vagy alsó légúti fertőzése lenne megúszható, vagy könnyebben átvészelhető, ha a szervezetükben ez a réteg jól funkcionálna?
Az immunrendszerünk sejtjei pl. az idegen és a saját képletek közt úgy tudnak különbséget tenni, hogy a sejtek és kórokozók felszínén lévő írásjelszerű karaktereket tapogatják le. Olyan ez, mint a látássérültek számára kitalált Braille-írás. Ha ezek az írásjelek lekopnak, mert nincs alapanyag a kopásuk kijavításához, akkor a makrofágok és egyéb immunsejtek tétován viselkednek, amit immunrendszeri hibaként értékelünk:
– ha nem lépnek fel a betolakodók ellen, azt immungyengeségnek hívjuk,
– ha túlreagálnak dolgokat, azt allergiának,
– ha pedig a saját ellen is fellépnek, azt autoimmunitásnak.
Ha az immunrendszerünket segíteni akarjuk, akkor adjuk meg a szervezetünknek a felszíni azonosító jelek felépítéséhez szükséges alapanyagokat!
Javaslom, hogy anélkül, hogy egyesével utána járnánk, hogy érintettek vagyunk-e egyik, vagy másik tendencia által, kezdjünk bele a szervezetünket védő sejtfelszíni burkolatok rendezésébe.
Gyakorlatilag a hozzám fordulók esetében 100 %-ban előforduló problémáról van szó. Ön miért lenne kivétel? Vagyis a vizsgálatra szánt összeget inkább fordítsa a hiányállapotok megoldására, és a közérzete, illetve hangulata javulása heteken belül bizonyítani fogja, hogy jó úton jár.
A sejtfelszíni burkolat rendezése biztosan javít szervezetünk élettani állapotán. Ennyit szabad leírni a hazai jogi környezetben… Többet nem…
Na de hogyan fogjunk neki ennek a rendezésnek?
Mi a megoldás?
Elsődlegesen a hiányzó szénhidrát = szacharid alkotóelemek pótlásával, vagyis a nyersanyagok bevitele a megoldás.
Itt nincs helye a félmegoldásoknak. Ha jól kivitelezzük, kiváló hangulat, közérzet, energiaszint és az egészségi állapot stabilitása lesz a jutalmunk. Ha nem, akkor az ellenkezője.
Fordítsunk a tendencián közösen! Alapozzuk meg az Ön jó egészségét az érrendszer, a bélnyálkahártya, az epeutak, a mirigyek, a vesék és húgyutak, vagy a nemi szervek belső burkolatának felépítésével, élettani állapotának javításával.
Az exjuvantibus.hu újszerű értelmezésében:
Ha velem tart és megszívleli a tanácsaimat, elégedett lesz szervezete javuló állapotával.
Jó egészséget kívánva,
Dr. Czinege László
orvos – természetgyógyász